Allergia esetén szervezetünk immunrendszere nem a megfelelő választ adja egy olyan anyagra, amely egyébként ártalmatlan volna számára. Ha az immunrendszer „idegenként”, „betolakodóként” azonosít valamilyen, különben veszélytelen anyagot, akkor a fehérvérsejtek – a túlzott reakció következtében – magát a szervezetet károsítják, és a fokozott immunválasz önmagában véve betegséggé válik. Az allergiás asztma, az ekcéma és a szénanátha egyaránt ebbe az allergiás betegségcsoportba tartozik. Az allergiás reakció lehet egészen enyhe – könnyezés, szemviszketés, orrfolyás, tüsszögés –, de ha súlyos, akkor életveszélyt okozhat (anafilaxiás sokk). Ennek tünetei: hirtelen légzési nehézség, szívműködés zavar és jelentős vérnyomás esés. Ez akár bizonyos ételek elfogyasztásától, akár egyes gyógyszerek bevételétől, darázscsípéstől stb. is kialakulhat.
A legfontosabb, hogy azonosítsuk, kerüljük el és lehetőleg iktassuk ki mindennapi életünkből az allergiás reakciót kiváltó anyagokat, az úgynevezett allergéneket. Szinte minden anyag okozhat allergiát valaki számára valahol a világon. A leggyakoribb allergének azonban ismertek. Közéjük tartozik a fű, a por, egyes fémek (különösen a nikkel), némely kozmetikum, a lanolin, egyes állatok szőre (kutya, macska stb.), rovarcsípés (darázs), bizonyos gyógyszerek (például penicillin, aszpirin, lidokain), egyes ételek (tej és tejtermékek, fehérliszt, eper, tojás, a tenger gyümölcsei stb.), élelmiszer-adalékanyagok (pl. benzoesav, kén-dioxid), vegyi anyagok (a szappanban, mosóporban stb.).
Sokat tehetünk egészségünkért, az allergiás reakciók mérsékléséért vagy teljes elkerüléséért, ha változtatunk az életmódunkon. A kórokozók – baktériumok, vírusok, gombák, a szennyezett levegőből, vízből és táplálékból bekerülő méreganyagok – ellen csak jól működő immunrendszer segítségével védhetjük meg magunkat. Ha viszont a szervezet védelmi rendszere nem tökéletes, akkor megbetegszünk, bőrkiütések, allergiás reakciók jelentkeznek. Az immunrendszer részei: a mandulák, a lép, a csecsemőmirigy, a vastagbél, a féregnyúlvány (vakbél), a nyirokrendszer, valamint a fehérvérsejtek, a speciális T-sejtek és kémiai faktorok. Az allergia megelőzése, illetve az allergiás reakciók mérséklése szempontjából igen fontos az említett szervek egyensúlyban tartása, védelmi erejük fokozása.
Nem elhanyagolható az érzelmi háttér sem. Akit sok stressz ér, és azt nem képes megfelelően feldolgozni, illetve haragot, gyűlöletet táplál magában, annak az immunrendszere is könnyebben károsodik, és hajlamosabbá válik az allergiára. Az allergiás hajlam nemegyszer öröklődik. Valószínű, hogy a nem vagy rövid ideig szoptatott csecsemők hajlamosabbak arra, hogy életük folyamán allergiássá váljanak.
Poratka allergia
A házipor-atkák kb. 0,3 mm nagyságú ízeltlábúak. Valójában nem maga a házipor-atka, hanem az atka ürüléke okozhat az arra érzékenyeknél allergiát. Az atkák kedvenc élőhelye az ágy matraca, a párna és a paplan, de megtelepedhetnek például a gyermek kedvenc plüss játékállataiban is. Nagy számban fordulnak elő a szőnyegekben és a kárpitozott bútorokban. A házipor-atkák egész évben ott vannak a környezetünkben, de leginkább télen, a fűtési időszakban váltanak ki allergiás panaszokat, mert a magas páratartalmat és a 17-25 °C közötti hőmérsékletet kedvelik. Az emberi bőrről lehulló hámpikkelyekkel táplálkoznak. Egy grammnyi házipor kb. 15 ezer atkát tartalmazhat. Sajnos a porszívózás általában kevés ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük. A poratkák a nagy hidegben azonban elpusztulnak. Ezért a gyermek kedvenc plüss játékait érdemes néhány hetenként összeszedni egy nejlonzsákba, és éjszakára betenni a mélyhűtőbe.
Ételallergia
Gyakrabban fordul elő gyermekkorban. Kiválthat akár gyomor-bélrendszeri, légzőszervi (allergiás nátha, allergiás kötőhártya-gyulladás, asztma), akár bőr- (csalánkiütés, atópiás bőrgyulladás) vagy idegrendszeri tüneteket is. Még életveszélyes állapotot (anafilaxiás sokk) is előidézhet. Az ételallergiás megbetegedések száma az egész világon nő, aminek a fő oka az, hogy a mai élelmiszerek már nem olyan tiszták, mint nagyanyáink korában, ráadásul számos olyan adalékanyagot tartalmaznak, amely allergizálhat.
Gyermekeknél a táplálékallergiák leggyakrabban a tej, a tojás, a mogyoró, a dió, a mandula, a liszt, a szója és a csonthéjas gyümölcsök (cseresznye, meggy, őszibarack, sárgabarack, szilva) fogyasztásakor jelentkeznek. Felnőtteknél a leggyakoribb allergének: hal, kagyló, csonthéjasok.
Allergiát okozhatnak még a zöldségek (zeller, sárgarépa, paradicsom), valamint a nem csonthéjas gyümölcsök is (különösen a citrusfélék, a kivi), egyes fűszerek és élelmiszer-adalékanyagok.
Hazánkban a legtöbben a tehéntej-fehérjére allergiások, de a tejcukorra (laktózra) érzékenyek száma sem kevés. A tehéntej-allergia a csecsemők és a 2 évesnél fiatalabb gyermekek 2-3%-ánál jelentkezik, náluk ez a leggyakoribb allergiás reakció. A tehéntejben 20 olyan vegyület található, amely allergiás reakciót válthat ki. Szerencsére a tehéntej-allergia gyakran nem tartós, a kicsik többsége 3 éves korára kinövi ezt a túlérzékenységet.
Ugyancsak gyakoribb kisgyermekkorban a tojásfehérje-allergia. A tehéntejre allergiás személynél a marhahús, a tojásallergiásnál a csirkehús is kiválthat allergiás panaszokat. Ami a gabonaféléket illeti: a tejhez hasonlóan alap élelmiszernek számítanak, így elkerülésük nehezen oldható meg. A gabonaallergiát nem szabad összetéveszteni a lisztérzékenységgel (coeliakia), ez utóbbi ugyanis a gluténnal (sikérfehérje) szembeni túlérzékenység miatt kialakuló betegség.
A szójára allergiások aránya is emelkedik, mert a legtöbb reformétrendben szerepel, és az élelmiszeripar is kiterjedten használja. (És itt még egyáltalán nem szóltunk a génmódosított szójáról, amelynek megjelenése az import élelmiszerek révén csak idő kérdése, és esetleges egészségkárosító hatásuk átfogó kutatása nem történt meg.)
A legerősebb, sokszor halálos kimenetelű allergiás reakciókat a földimogyoró okozza. A vele szembeni érzékenység általában több év alatt sem csökken. Az úgynevezett élelmiszer-adalékanyagok egyre gyakrabban váltanak ki allergiás reakciót. Önmagukban nem minősülnek élelmiszernek, csupán arra szolgálnak, hogy javítsák az ételek kinézetét, ízét és állagát, fokozzák eltarthatóságát és eladhatóságát, vagyis alkalmazásuk elsősorban a gyártók érdekeit szolgálja. Az EU több évtizede kidolgozta az engedélyezett adalékanyagok azonosító rendszerét. Ezeknek a pontos kémiai elnevezéséhez kapcsolták az úgynevezett E-számokat. Jelenleg több mint 700-féle engedélyezett adalékanyagot használnak az élelmiszeriparban. Ezeknek a feltüntetése a csomagoláson kötelező.
A táplálékallergiát akkor lehet biztosan megállapítani, ha a szóban forgó étel teljes elvonását követően tünetmentesség tapasztalható, majd az adott étel visszaadására ismét jelentkeznek az allergiás tünetek. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy az allergiát melyik étel váltotta ki, akkor a „gyanús” táplálékféléket egyesével kell megvonnunk, majd újból bevezetnünk az étrendbe.
Ugyancsak hasznos lehet a pulzusteszt: üljünk le, és néhány perces pihenés után mérjük meg a pulzusunkat, majd fogyasszunk a „gyanúsított” ételből. 15-20 perc elteltével ismét mérjük meg a pulzusunkat. Ha az előző értékhez képest több mint 10-zel nőtt a percenkénti szívdobbanások száma, akkor egy hónapra hagyjuk el az étrendünkből a szóban forgó ételt, majd ismételjük meg a tesztet.
Kontakt allergének
A bőrrel vagy nyálkahártyával való közvetlen érintkezéssel (kontaktussal) kerülnek kapcsolatba a szervezettel. Elsősorban bőrpanaszokat okoznak (csalánkiütés, ekcéma) az adott anyagra érzékeny személynél.
Ide tartoznak a következő anyagok:
• fogászati anyagok
• tisztítószerek
• kozmetikumok
• fémek (higany, platina, nikkel, kobalt, arany, réz, króm, palládium)
• gyógyszerek (fenil-butazon, klór-amfenikol, vioform)
• növények (csalán), tengeri állatok (tengeri liliom, medúza), bogarak mérgei
• kozmetikumok, tisztítószerek
Gyógyszerallergia
A gyógyszerek ismert (a gyártó által előre jelzett) mellékhatásai között lehetnek allergiás tünetek, de azok váratlanul, immunológiai reakció formájában is jelentkezhetnek olyan embereknél, akik korábban már szedték az adott gyógyszert. A hosszú ideig, nagy dózisban, illetve gyakran alkalmazott gyógyszer esetén megnő az allergia kialakulásának esélye. A gyógyszer allergia tünetei az enyhe panaszoktól (bőrpír, csalánkiütés) az életveszélyes tünetegyüttesig (anafilaxiás sokk) terjedhetnek.
Gyakrabban jelentkezik allergia a gyógyszerek bőrön vagy nyálkahártyán történő használata során, mint szájon át való szedéskor. (A bőrön fellépő allergiás tünetek sokkal gyakoribbak a nőknél.) Injekció adása esetén sűrűbben fordul elő anafilaxiás reakció. Csecsemőknél és kisgyermekeknél ritkábban jelentkezik gyógyszer allergia, mint felnőtteknél.
A gyógyszer allergia leggyakoribb okozói a következő csoportokba tartozó készítmények: antibiotikumok, láz- és fájdalomcsillapítók, nyugtatók, altatók, vízhajtók.
A védőoltások is okozhatnak allergiát. Az oltóanyagokban a hatóanyagokon kívül segédanyagok (tartósítószerek) és káros szennyező anyagok (antibiotikumok, fehérjék) is lehetnek. Bármelyik összetevő előidézhet túlérzékenységet, bár maga az oltóanyag ritkán allergizál. A leggyakrabban helyi reakció (duzzanat, bőrpír) és hőemelkedés jelentkezik, szisztémás allergiás tünetek csak elvétve alakulnak ki. Az oltóanyagok egyes komponenseinek esetleges hosszú távú egészségkárosító hatását egyelőre nem kutatták megfelelő mértékben. Az autizmus és egyes autoimmun betegségek sűrűbb előfordulását azonban egyre több szakember hozza összefüggésbe a védőoltások elterjedésével.
Virágpor allergia
A nálunk honos mintegy 2000-féle virágzó növény közül 250 növény pollenje válthat ki allergiát. A mi éghajlatunkon az allergiás szezon akár már január végén is megkezdődhet, amikor a mogyoró már virágba borulhat. Követi az éger, a nyár, a nyír, a kőris és a platán (l. pollennaptárunkat).
A nyárfa februártól áprilisig okozhat allergiás tüneteket, és inkább közvetve, az erősen allergén fűpollenek hozzájuk tapadása miatt jelentkezik.
A fűfélék április végétől július végéig váltanak ki allergiás panaszokat. Ugyanebben az időszakban virágoznak a gabonafélék is, melyek szintén okozhatnak allergiát.
A gyomok (bár közülük néhány gyógynövényként is használatos!) ugyancsak szerepelnek a pollenlistán. Említésre méltók: parlagfű, fekete üröm, csalán, lándzsás útifű, libatop, aranyvessző. Ezek közül kettő kiemelkedően agresszív. Hazánkban nagyon elterjedt a rendkívül erős panaszokat okozó fekete üröm és a parlagfű, ezek július közepétől az első fagyokig borulnak virágba.
A parlagfű elsősorban parlagon hagyott területeken, nem parkosított lakótelepeken, útszéleken található. Virágportermelését csak úgy csökkenthetjük, ha még virágzás előtt levágjuk vagy kiirtjuk. Egyetlen virágban 8 milliárdnyi pollen termelődik. Az allergiás reakciót már köbméterenként 30-40 pollenszemcse kiváltja.
