A fej az emberi elme központja. Ide koncentrálódnak fő érzékeink: a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés. A tapintó receptorok a fejen helyenként úgy besűrűsödnek, ahogy a tapintás legfőbb közvetítőinek tartott kézujjakon. Itt kelnek életre a gondolatok, amelyek lehetnek őrültek, vagy épp fordítva: mélyenszántók, innovatívak. Az érzelmek is, amelyeket egy-egy szervhez rendelhetünk hozzá, itt születnek. Testünk valamennyi szerve és szövete agyunk utasításait követi, amelyek célja, hogy összhangba hozzák a szervezetünkben zajló folyamatokat. Testünk úgy őrzi és óvja ezt az irányító központot, mint a legnemesebb kincsét (szervezetünk legerősebb csontja a koponyacsont). Fejünk, figyelembe véve az egyes testrészek méretét, a legjobb vérellátással büszkélkedhet. A fejen sok olyan terület van, amely kifejezetten érzékenyen reagál a hidegre vagy éppen a melegre. Ennek ellenére a fej az emberi test legedzettebb része, amely leginkább ki van téve az időjárás viszontagságainak.
